13May
Az elmúlt hónapokban egyre többen figyeltek fel arra a jelenségre, hogy Magyarországon szemmel láthatóan növekszik az eladó szántók, legelők és külterületi ingatlanok száma, miközben a legtöbb ember ezt még mindig egyszerű piaci mozgásként próbálja értelmezni, holott a háttérben valójában egy sokkal mélyebb és hosszabb távú átalakulás kezd kibontakozni, amelynek gyökerei nem csupán a mezőgazdaságban, hanem az egész modern ipari és energetikai rendszer működésében keresendők.
A modern mezőgazdaság ugyanis az elmúlt évtizedek során egy olyan világra épült rá, ahol az energia viszonylag olcsón és kiszámíthatóan állt rendelkezésre, ahol a földgázellátás stabil volt, ahol a műtrágya ára nem jelentett létkérdést, ahol az üzemanyagköltségek ugyan emelkedtek időnként, de még mindig tervezhető keretek között mozogtak, és ahol a globális logisztikai láncok szinte láthatatlan háttérrendszerként szolgálták ki az egész mezőgazdasági és élelmiszeripari termelést, miközben ma már egyre több nemzetközi elemzés és gazdasági előrejelzés figyelmeztet arra, hogy ennek a korszaknak lassan vége lehet.
A Világbank friss elemzései szerint az energiaárak újabb jelentős emelkedése várható a következő időszakban, miközben a műtrágyaárak ismét erőteljes növekedési pályára kerülhetnek, az Európai Unió agrár-előrejelzései pedig már nyíltan beszélnek arról, hogy a növekvő inputköltségek egyre inkább befolyásolják a gazdák vetési döntéseit és termelési stratégiáit, vagyis már nem csupán nyereségcsökkenésről, hanem egy teljes mezőgazdasági modell átalakulásáról beszélhetünk, miközben az IEA szerint az energiabiztonság újra nemzetbiztonsági és stratégiai kérdéssé vált Európában és világszerte.
Talán itt érkezünk el a legfontosabb ponthoz, mert a valódi probléma nem pusztán az, hogy az energia drágább lesz, hanem az, hogy egyre kiszámíthatatlanabbá válik maga az ellátási rendszer is, miközben a modern mezőgazdaság szinte minden eleme közvetlenül energiafüggő, hiszen földgáz kell a műtrágya gyártásához, üzemanyag kell a gépekhez, energia kell az öntözéshez, a szárításhoz, a hűtéshez, a feldolgozáshoz és a szállításhoz, vagyis amikor az energia instabillá válik, akkor valójában az egész élelmiszer-termelési rendszer alapjai kezdenek el meginogni. Eközben a klímaváltozás következményei is egyre kézzelfoghatóbbá válnak, hiszen a hosszabb aszályos időszakok, a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás, a talajok fokozatos romlása és a vízmegtartás problémái olyan nyomást helyeznek a gazdálkodókra, amelyet sok kisebb vagy közepes méretű gazdaság már egyre nehezebben tud kezelni, különösen akkor, amikor ehhez még finanszírozási bizonytalanság, növekvő kamatkörnyezet és folyamatos költségemelkedés is társul.
Talán ezért látunk ma egyre több eladó földet, egyre több feladó gazdálkodót, és egyre több olyan embert, aki néhány évvel ezelőtt még hosszú távon tervezett a mezőgazdaságban, ma azonban már inkább a kiszállási pontot keresi, mert érzi, hogy a következő évek nem a nyugodt és kiszámítható működésről fognak szólni, hanem az alkalmazkodásról, az energiahatékonyságról, a túlélési képességről és az önfenntartás újragondolásáról.
Mégis, ebben az egész bizonytalan és sokszor nyugtalanító folyamatban ott van egy másik, sokkal mélyebb felismerés is, amelyet ma még kevesen látnak igazán tisztán, mégpedig az, hogy a valódi érték a következő évtizedben valószínűleg már nem pusztán maga a föld lesz, hanem az a képesség, hogy valaki energiát tud termelni, vizet tud megtartani, helyben tud tárolni és feldolgozni, rövidebb ellátási láncban tud működni, és képes lesz részben függetleníteni magát egy egyre instabilabb globális rendszertől. Mert könnyen lehet, hogy a következő korszak nyertesei nem azok lesznek, akik a legnagyobb mennyiséget akarják előállítani mindenáron, hanem azok, akik a legstabilabb, legalkalmazkodóbb és legönállóbb rendszereket tudják felépíteni maguk körül, miközben a világ lassan ráébred arra, hogy az energia, a víz, az élelmiszer és a termőföld kérdése újra stratégiai jelentőségűvé válik.
A kérdés tehát már nem az, hogy változik-e a világ körülöttünk, hanem az, hogy ki meri időben felismerni ezt a változást, és ki képes még azelőtt alkalmazkodni hozzá, mielőtt a bizonytalanság végleg a mindennapok részévé válik.
Megjegyzések